词典寒芽
寒芽
词语解释
寒芽[ hán yá ]
⒈ 谓寒天萌发的幼芽。
引证解释
⒈ 谓寒天萌发的幼芽。
引唐 雍陶 《和刘补阙秋园寓兴》诗之四：“疎篁抽晚笋，幽药吐寒芽。”
相关词语
- hán bīng寒氷
- guǎng hán qiū广寒秋
- shén zhàn gǔ hán神湛骨寒
- hán xìn寒信
- hán lài寒濑
- hán fēng zǐ寒风子
- hán cūn寒村
- hán pín寒贫
- hán zhōng寒钟
- hán bǐ寒鄙
- hán shí sàn寒食散
- hán yǎ寒雅
- hán què寒鹊
- hán fá寒乏
- shèng hán盛寒
- suì hán sōng bǎi岁寒松柏
- xiǎo hán shí小寒食
- hán gēng shǔ yún寒耕暑耘
- hán shān sì寒山寺
- hán wǔ jì寒武纪
- hán guāng寒光
- hán sǒng寒悚
- hán shǔ biǎo寒暑表
- hán shēng寒生
- jī hán jiāo còu饥寒交凑
- hán dài寒带
- shèng shǔ qí hán盛暑祁寒
- qīn hán zhěn lěng衾寒枕冷
- gū hán孤寒
- hán nuǎn寒暖